Ajándék „fogasra” aggatott vargányák :-)

Kedves barátunktól kapott fogashoz ki kellett találni már egy ünnepet, ne már csak egy sima vasárnapi ebéd legyen belőle. Le quatorze juillet, ha jól számolom még két nap, így maradtunk a vasárnapi vargánya ünnepénél :-)

Tegnap néhány érett vargánya is a kosarunkba került. Ez a fele-fele arányú (zöld-fehér) vargányakalap a legideálisabb állapot rántott gomba, illetve vargányaszósz készítéséhez. A zsemlemorzsás burok a vargányakalap zöld részét, mint valami selymes krémet zárja magába, beleharapva mennyei ízekkel olvad szájpadlásunk falára. Krém készítésénél sem utolsó a színvilága, zöldes színével nagyban eltér a megszokott barnás – drappos gombaszósz színétől. Most természetesen gombaszósz készítése volt soron.

A halat 1 órával előtte halványan megborsoztam, sóztam.

Oliva olajon serpenyőben pirosra sütöttem. Köretnek csíkokra vágott párolt, sütött karalábét és gombaszószt tálaltam hozzá.(Diétázunk, vagy mi a szösz !!!!:-)))

A gombaszószhoz a vargányakalapokat vajon, 3-4 gerezd apróra vágott fokhagymával, kis sóval lepirítottam, majd tejszínes besamelmártásba keverve, robotgéppel pürésítettem.

Remek ebédünk alkalmával Pali barátunk neve legyen áldott. :-)

Gombával rakott bébi cékla

A piacon két csomag bébi céklát vásároltam. Mivel nem tartozom a céklatermelők kasztjába, megkérdeztem, hogy a levelével mit lehet kezdeni?

Jó lesz az tőtikének – volt a válasz.

Khmm, ezek az apró levelek? No, majd meglátjuk.

A céklákat héjában megfőztem. A rókagombát és a trombitagombát külön lábosban vajon kevés sóval megpároltam. Csirke mellét (lehet pulyka, sertés ki mit szeret) ledaráltam.

Kevés tejben áztatott zsemlemorzsával, megpárolt vöröshagymával, sóval, borssal és egy egész tojással összekeverve kenhető masszává gyúrtam.

A cékla leveleket kis vízzel a mikróba tettem, hogy egy kicsit összeessenek, hajtogathatók legyenek. Meg kellett állapítanom, hogy csak babakonyhába illő mennyiségű húsgombócok férnek bele. :-(( Így türelem híján letettem a céklaleveles tőtike gyártásról.

Egy jénai edényt kivajaztam, kibéleltem a levelek felével. Erre kentem egy húsréteget, melyen elhelyeztem a megpárolt gombákat. Kicsi vajjal meglocsoltam, hogy a kissé száraz mellehúsa szaftosabb legyen. Erre került egy céklalevél réteg, majd megint hús, amibe belenyomkodtam a félbevágott, meghámozott bébi céklákat. Letakartam a megmaradt levelekkel, tejföllel meglocsoltam, sütőben megsütöttem.

A nagy nyári hőségben meleg ételre nem vágyván, másnap ebédre felkockázva, hidegen fogyasztottuk.

A cékla natúr íze a tejfellel kellemes „savanyúság” érzetét keltve pompásan illett a hús-gomba pároshoz. Na és mi van a céklalevéllel? Abszolút semleges a pályán, de fontos tartozék és tényleg kár lett volna kidobni.
(Az egészet többes számba kellett volna írni, mert Dénes is részt vett a főzőcskében, ahogy azt illik is egy jó férjnek :-)))