Májas májgomba

Mostanában csak az elszántan keresgélő gombász talál a fákon ehető taplókat a hosszan tartó szárazság miatt , itt a Budai hegyekben. Be kell érnünk géva- illetve májgombával. Normafai sétánk után került asztalunkra a szegény ember beefsteak-jeként számon tartott vörös húsú májgomba.

Íze savanykás, bár felszeletelve kiáztatható, de legjobb olyan ételt főzni belőle, melyből nem kiabál ki az enyhén savanyú íz.

Hagyományos, anyaghányadra bontott receptet úgyis régen írtunk, legyen most ez kivétel.

Hozzávalók:

25 dkg csirkemáj

15 dkg májgomba

1/2 dl víz

1/2 dl száraz fehérbor

kakukkfű, borsikafű

liszt, só, bors

1 csokor petrezselyem

A csirkemájat megtisztítjuk, sózott, borsozott lisztbe forgatjuk és kevés olajon kisütjük.

Az elkészült májat a tűzálló edény (jénai) aljára tesszük.

Megtisztítjuk a májgombát (ha idősebb, a pórusos részét eltávolítjuk, mert az főzés közben elnyálkásodik), majd apró darabokra szeljük. A gomba fához kapcsolódó nyél részét, ha keménynek érezzük ne használjuk fel. A gombaszeleteket többször váltott vízben kiáztatjuk, hogy savanykás ízéből veszítsen.

Kis fej vöröshagymát megfonnyasztunk, majd rádobjuk a gombát, sózzuk és zsírjára sütjük.

Az elkészült párolt gombát rátesszük a tűzálló edényben lévő májra.
1/2 dl vízben kiforraljuk a fűszereket, és a májra öntjük, majd hozzáadjuk a ½ dl száraz fehér bort. Sütőben 180 fokon 25 percig sütjük.

Köretként frissen sütött krumpli lángost adunk hozzá, melynek tetejére halmozzuk a májas májgombát. Tálaláskor apróra vágott petrezselyem levelekkel meghintjük.

A májgomba és a bor halvány savanyú íze miatt mellőzhetjük a húsos ételekhez megszokott savanyúság feladását.

Májgomba nyárson

Májgomba nyárson

Tegnap csak amolyan pesti kirándulósnak csúfolt sétám volt, semmi bozótosban való csörtetéssel.

Azért a gombák megértve súlyos helyzetemet az út szélén is nőttek, így egy fiatal, álomszép májgomba került a retikülömbe (kés és papírzacskó persze akad mindig egy női retikülben).

Ma reggelre megálmodtam a májgomba elkészítését:

Hozzávalók:

Hagyma, krumpli, húsos szalonna, paprika, májgomba szeletelve, fűszerek, nálam most Lucullus grillfűszersó. (Sajnos egy-egy fokhagyma gerezd kimaradt, pedig milyen finom sütve)

Az alkotórészeket sorban felhúztam a kihegyezett hurkapálcára és a remoskámban megsütöttem. Ennek híján lehet parázson sütni táborozáskor, akkor fóliába kell tekerni, netán grillezni vagy sütőben megsütni.

A májgombát most sem áztattam ki, semmi savanyú íze nincs fiatalon, embertenyérnyi nagyságú példányok esetén. (A könyvek egymástól veszik át ezt az áztatós szokást, állítom, ki sem próbálják anélkül).

Rég ízlett ennyire a villásreggelim.

Géva- és májgomba duó éneke sült paprikán

Időben eltérő, de helyszínben azonos vármezei (Erdély) utunkról Szysszel levelet váltottunk.
Közben hogyhogy nem a most lelhető gombákról való főzési szokásaink kerültek szóba, így Szyssz hagymás-zöldpaprikás zsíron lepirított idényben szinte naponta kötelező gombás vacsorája is.
Az ihlet tőle származik, az alábbi kitűnő vacsorához.
Ma kétféle savanykás ízű gomba került a kosaramba, májgomba és gévagomba.
Azon törtem a fejem, hogy valami nagyon színes ételt kéne főzni belőle, a húsbarna és sárga gomba színének, ízének kombinálásával.
A Remoska nevű hajdan Szlovákiából hozott csodaedény alját kacsazsírral kikentem, majd karikára vágott újhagymával beterítettem. (Remoska süt, főz egyszerre, külön ódákat lehetne a benne készült ételről zengeni.) Erre a piros, sárga és zöld színű paprikákat karikára vágva szintén ráraktam. A zöldnek az ereiből kivágtam egy keveset, mert nagyon csípős lett volna. Sóval fűszereztem. A géva és májgombát szeletekre vágtam, s mint a hús szeleteket chilis és provance-i fűszersó keverékkel már előre besóztam. (Nem áztattam ki egyiket sem, csak megtisztítottam.) Amikorra a paprika puha lett, elkészült az étel. Rizzsel tálaltam.
Köszi Szyssz az ötletet, isteni.

Mindez szerintem sütőben lefedve is elkészíthető.