Finn(csi) zsemle júdásfüle gombával

Pénteken kaptam Szysssz-től emilt, bevezetőnek álljon itt a levél részlete:
"Küldök egy (Finn) zsemlereceptet. Könnyű elkészíteni, nagyon diszkréten fűszeres íze van, nekem ízlik. Ha megkóstoltad kitalálod majd, hogy lehet hírbe hozni gombákkal :)) Szerintem passzolnának egymáshoz.


Fél l meleg tejbe 3 dkg zabpelyhet áztatsz 10-15 percig, 4 dkg élesztőt morzsolsz bele, feloldod.
Teszel bele sót, 2 kk örölt ánizsmagot (1kk kardamom magot) és 1 ek mézet. Belekavarsz 35-40 dkg lisztet, s ha jól összedolgoztad 5 dkg vajat teszel bele.
Kétszeresére keleszted, zsemléket formálsz belőle (a tetejüket tojással megkenheted) és forró sütőben 15 percig sütöd. "

Hazafelé útba ejtettem a Fény utcai piac Ezer fűszer boltját, mert kardamom és ánizsmag nélkül nem lehet nekivágni a hétvégének, annál is inkább mert az enyhe időjárás miatt mozgolódnak a hidegkedvelő fán termő gombák.
Megjegyzem fogalmam sem volt milyen fűszer a kardamom, előtanulmányokat itt http://hu.wikipedia.org/wiki/Kardamomi_mag folytattam róla :-)

Vasárnap a Duna-árterében frissen szedett júdásfüle gombákat megmostam, kompót fűszerekkel kevés vízben forrástól számított 10 percig főztem, majd a felesleges vizet elöntöttem. Lábosba kristálycukrot melegítettem, majd a felcsíkozott, főtt júdásfüle gombákat belerakva, együtt kevergetve karamellizáltam azt.

Szysssz receptjébe mivel túl lágynak találtam a tésztát a kelesztés előtt, kb. 50 dkg. lisztet tettem. Miután szépen megkelt a tészta (kb. fél óra után), kicsipkedtem belőle zsemlényi darabokat, a közepükbe nyomva egy adag karamellizált júdásfüle gombát. Kizsírozott tepsire rakosgattam, megkentem felvert tojással és talán mert elég nagyok voltak a zsemlék kb. fél óráig sütöttem, addig míg a zsemlék tetején a tojás szép színt nem kapott. Az alja istenien ropogós lett.
A tészta könnyű, rugalmas, vacsorára nem eszem semmit fogadalom megszegésére kíválóan alkalmas. A recept anyaghányadaiból 12 db a képen is látható nagyságú zsemle született.
Frissen sütve, leves után második fogásnak szívből ajánlom. Másnap reggelire forró kakaóval sem volt kutya.

Köszysssz :-)

Hogy kerül a júdásfüle gomba a püspökkenyérbe? :-))

Minél inkább laskagombára hajtok, annál inkább júdásfüle gombába botlok :-)
A disznósajtban pont a porcogós részt nem szeretem, miért pont a gombába szeretném a porcogóst. Sokan szedik gyógyító gombaként, többek bíztatására tavaly megadtam magam, ha már annyi ember kedveli, nem lehet az olyan rossz és megkóstoltam.
Hmm….meg lehet rágni, íze jellegtelen, töltelék anyagnak egész jó lesz.
Többen próbálkoztak már az ilyen rezgős, kocsonyás gombák kandírozásával, valami új eljáráson törtem a fejem. Végül tegnap este bekattant egy ötlet: mi lenne, ha cukros vízben megfőzném, finom kompót fűszerekkel (szegfűbors, citromhéj), és a végén egy kicsit, miután elfőtt a leve, cukorral megkapatnám. Lehetne belőle zselés cukorka. Az meg püspökkenyérbe való!!

4 tojást beáldoztam.
A szokásos piskótatészta, ahány tojás, annyi evőkanál liszt, annyi evőkanál porcukor az alapja. A tojások sárgáját a porcukorral jól kikeverem. A lisztbe teszek egy csipet sót, belereszelek egy kevés citromhéjat, felverem jó kemény habnak a tojás fehérjét. Közben a püspökkenyérbe való anyagokat (zselés cukor helyett most apróra vágott, az előbbiekben megkezelt júdásfüle gomba, vágott dió helyett most pár szem fenyőmag) kevés liszttel összekeverem, hogy ne szálljanak le a tészta aljára sütéskor. A kikevert tojássárgájához óvatosan hozzákeverem a lisztet, a belevaló darabos csemegéket és a fehérje habot.
Kizsírozott lisztezett sütőedénybe teszem. 5 dkg vajat kis tálba rakva melegvíz felett megolvasztok, a folyós, de nem meleg vajat a tészta tetejére öntöm. Addig sütöm, (kb. 30 perc), míg a tészta a sütőedény falától elválik, és kellően szép színe nem lesz.
Tényleg, nem is olyan rossz :-))

Gombával töltött póréhagyma

A hétvégi gombavizsgáló állandó vendége volt a „Rövidnadrágos”.
Az időjárás hűvösebbre fordultával, már felhúzta hosszúnadrágját, de most is menetrendszerűen megérkezett. A beszélgetést ő kezdeményezte és irányította, nemcsak gombákról, aztán gondolt egyet, felkapva nagy hátizsákját, megsodorta cigarettáját és elviharzott.
Múlt héten utolsó előtti ügyeletemen hozott nekem búcsú ajándékba egy üveg fahordóban érlelt borecetet, mondván voltam szíves „elviselni” a társaságát. (Nem félreérteni, nem vagyok olyan savanyú, mint az ecet :-))

Szerettem volna viszonozni a kedvességét, másnap vittem neki egy üveg saját készítésű gombasavanyát.
Műértő szemmel vizsgálgatta a savanyúság tartalmát és a benne lévő rozmaring ágról jutott eszébe, hogy Franciaországban látta, hogy a póréhagyma szárába csomagolnak be finom fűszereket (többek közt a rozmaringot is), csak kiveszik a mélyhűtőből és azt teszik az ételbe ízesítőnek.
A nyáron főztem már gombával töltött cannelonét, (tölthető csőtészta rudak, kb. 1.5 cm-es átmérővel), de nem az én műfajom a készen vett tészta.
Tegnap talált maroknyi júdásfüle gombám mellé elővettem a mélyhűtőből felkockázott vargányát. Füstölt szalonnát apróra vágtam, kicsit kiolvasztottam, rákarikáztam egy paprikát, meg a zöld erősből egy keveset, rádobtam a felszeletelt gombát, sót, fedőt rá, hadd puhuljon.
Közben a póréhagymát héjára szedtem úgy, hogy egy helyen megvágtam és óvatosan szétnyitottam, lefejtve a legfelső rétegeket, amíg a tölthető méretek tartottak. Az elkészült gombát ledaráltam, majd a héjakat kicsit szétnyitva megtöltöttem a masszával. A hagymahéj szépen visszazáródott, majd a kis rudakat vékony bacon szalonna szelettel körbetekertem. Kizsírozott edénybe tettem, majd megsütöttem.
Készen kapható mirelit gesztenyét megfőztem, s körítésként ezzel tálaltam. Tudom, az üres tányér képe nem bizonyítéka annak, hogy finom volt, így ennek képét mellőzve ajánlom másoknak is kipróbálásra.