A 2010. február 6-i téli szarvasgomba ünnepen Gödöllőn szerettünk volna egy kicsit kupálódni szarvasgomba gasztronómiából, de „élhetetlenségünk” miatt ez most nem sikerült. (Az ételkóstolókon, időben beszerzett kuponokkal lehetett részt venni, s mi erről bizony lemaradtunk). Nem a potyakaja hiányzott, szívesen adtunk volna pénzt is egy kitűnő szarvasgombás ételért (tekintettel az ünnepre, mondjuk az átlagosnál egy kicsit kedvezőbb áron :-))). Maradt volna az udvari büfé, hogy a vásári pulton műanyag tányérból fogyasszuk a szarvasgombás pennét, nos, pont nem erre vágytunk. A kastély aulájában kis falatkákat a szarvasgombás termékek árukészletéből lehetett kóstolni, sőt tálcán még nagyspórás szarvasgombás és téli szarvasgombás kencéket is kínáltak, amik tényleg nagyon finomak voltak.
Nem baj, a hűtőnkben ott lapult a szeptemberi hőgyészi szarvasgombás nap emléke, diónyi nyári szarvasgomba csücsült egy orvosságos fiolában nyakig konyakban. S jött az ötlet, szarvasgombás konyakmártást csináljunk valamihez, ne maradjunk mi se ki a jóból!
Egy kisebb grillcsirkét a hagyományoknak megfelelően töltött csirkévé varázsoltunk. A töltelék a szokásos volt, zsemle, tojás, szárított erdei gomba, apróra vágott libamáj (nem hizlalt), dinsztelt hagyma, só, bors, petrezselyem alaposan összedolgozva. A jószág igencsak kikerekedett (majd kicsattant) a bőre alá, és az üregébe töltött masszától. Ropogósra sütöttük, a pecsenyelét felfogtuk.
A konyakmártáshoz vajon kevéske lisztet hevítettünk, majd hideg tejszínnel, sóval, fehérborssal, picike szerecsendióval simára kevertük. Hozzáöntöttük a zsírtalanított pecsenyelét, állandó kevergetés közben mártássá sűrítettük.
Ne idd meg, hanem edd meg :-)
A mártás, a szarvasgombás konyak hozzáadásakor a végén nyerte el kellő sűrűségét, ezzel már tovább nem főztük.
Időközben a hercegnő burgonya is megsült a sütőben, köretként méltó társa lett a sült csirkehúsnak, de legfőképpen a konyakmártásnak, melyet nem győztünk mártogatni vele :-)
Ehhez a mártáshoz nem kellett nagy tudomány, csak kellett hozzá egy kevés érett szarvasgomba, kevéske jó minőségű konyak, no meg az eltöltött idő a hűtőben, amíg az ízek összeértek.
7 megjegyzés:
Ez fantasztikusan hangzik, én csak a szarvasgombás vajig jutottam.
Üdv
Labael
A hűtő a fantasztikus, hogy ilyen hosszú időn átmegóvta a szarvasgombás konyakot - tőlünk. :-)
Íly reggeli időben kűdhetnél egy kis vajacskát!:-)
A szgomba ízéről mondjál vmit -gondolom, megkóstoltátok -, kiváncsi vagyok a véleményedre.
Ilyen exluziv mártásokhoz, ha mndenáron sűríteni kell, előszeretettel használok kukoricakeményítőt liszt helyett.
A szarvasgombát az áztatás után, csak nagy jóindulattal lehet annak nevezni, ami volt - konyakízű (nagyon halvány szg beütés) lett. A héja prézliszerű állaga miatt, semmire használható. (Azért az szg-t ráreszeltem pipikére)
A konyakban a szg. íze harmonikusan jelent meg, ami a mártásban is jól érezhető volt.
Sűríteni picikét mindenképpen kell, mert a konyak és a szg. ízei miatt beforralni nem illdomos.
A multivitaminos doboz mennybemenetelének nem is tudok jobbat elképzelni.
NP! Hadd válaszoljak én is :-) Hogy milyen a szarvasgomba íze? Míg csak magában kóstoltam semmi extra (éretlen mogyoró :-))
A jó minőségű szarvasgombának (ennek felismerését is meg kellett tanulnunk) a vele készített étellel együtt jön ki az íze, olyan fűszer, amely képes hozzáadni néhány grammjával olyan pluszt, amit más 30 fűszerrel sem tud elérni. Szerintem a kiszámíthatatlansága a varázsa. Ez a mártás nekünk nagyon bejött.
Igazából a kiázott szg. ízére voltam kiváncsi, Dénes kimerítő választ adott rá. Magam is hasonlóan értékeltem anno, pedig csak 1 hónapig ázott. Pici kesernyés ízt is összeszedett "út közben"
Megjegyzés küldése