Kaptam mostanában (nyereményként) egy 1828-ból származó szakácskönyvet, pontosabban annak másolatát és történetét tartalmazó könyvet, amelyet Hárs József állított össze 1991-ben és a címe:
Szakácskönyv 1828 (Mit sütöttek-főztek a vulkapordányi molnárok egykoron?)
Amiről írta, az egy valódi, kézzel írt németnyelvű szakácskönyv:
"Seywerth Teréz Szakácskönyve az 1828-ik esztendőből.
Írtam én, Seywerth József 1828-ban."
A hölgy a vulkapordányi (közel van Kismartonhoz) molnár lánya és aki írta, az öccse volt.
Na itt találtam az alábbi receptet, gondoltam - érdekes lehet.
"Kucsmagomba-, vagy sampinyonleves
(Maurachen oder Schambian Suppen)
Készíts zsemleszín rántással levest, a kucsmagombát pucold meg, tönkje felét vágd le és gombát hasítsd négy részre; párold vajban, petrezselyem zöldjével. A sampinyon barna bőrét le kell húzni, fel kell vágni szeletekre és párolni kell, mint a kucsmagombát. A levest öntsd pirított zsemlére, a párolt gombát a tetejére és így tálald füszerezve és sózva."
Nem is hangzik rosszul.....
Még rengeteg érdekesség van a könyvben az akkori szokásokról, eszközökről.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Azon spekuláltam, miért pont a vulkapordányi molnárok? Aztán rájöttem, nyilván azért, mert egyrészt a Vulka többet is eltartott, másrészt pedig innen maradt fenn írásos feljegyzés.
Egy 1856-ból keltezett kimutatás szerint 3 család is 'malmozott', mindőjük 2 őrlőkővel. Anton Seywerth, Franz Awecker és Stefan Russwurm.
Várjuk a korabeli rezepteket, nem baj, ha nem gombás, majd gombásítjuk! :)
Kedves Teca!
Köszi, hogy beírtad a receptet, tetszik az újszerű régi megoldású gombaleves készítés. Érdekes a párosítás, a csiperke adja a gomba ízt a levesben, míg a kucsma a húst pótolja, mert valljuk be, nem éppen a gombás aromája miatt kedvencünk a kucsmagomba. Várjuk a többit is.
Üdv: LP
Megjegyzés küldése