vasárnap, május 23, 2010

Vadragu-őzlábgomba leves
(bonus recepttel)

A fenyvesben megjelentek az őzlábak - időszerű elfogyasztani a tavalyi szárítmány végét.

Lássuk a leves részét! Egy nagy adag őzlábgomba szárítmány három órát ázik a vízben, majd úgy, ahogy van, fazekastul-vizestül felkerül a főzőlapra. Ízesítése: húsleves alaplé, fele-fele arányban.

Közben a fácán mellehúsa apróra kockázva már egy napja a pácban pihen, ideje tehát hagymát és fokhagymát szeletelni, némi olajon üvegerse pirítani, majd a vadhúst rátéve megpirítani.

Ezen a ponton a gombalevesből kézi mixer segítségével gombakérem leves válik - s jöhet bele a megpirított hús. Az egész további 20 percet fő fedő alatt. Ízesítés: kevés só, fehér bors - és részemről: morzsolt kakukkfű. Az utolsó fázisban jöhet a tejszín: egy keverés, egy rottyantás...

... és kész is a vadragu-őzlábgomba leves. A hús omlós, az őzláb leves markáns és ízletes!

*

Manapság már szinte minden termékhez jár valami "ajándék", valami bónusz - ezért ideírom, mi lett a friss őzlábgombák sorsa. Serpenyőben végezték!

Carluccio eljárása alapján: a felvert tojásba zöldfűszert (petrezselyem), sót, borsot és parmezánt is kevertem - ebben a bundában került rá a forró olajra.

Szívderítő látvány, amikor a serpenyőben nem fér el a nagy-nagy kalap!

péntek, május 14, 2010

szarvasgombaolaj kóstoló

Szarvasgombaolajokat hasonlítottunk össze a malackarajon. Az oregoni szarvasgombából (Tuber gibbosum)  készült amerikai olaj volt a legérdekesebb nekem, mert csak gombából, aroma nélkül készült. Nem mondom, hogy feltétlen mindenkit lenyűgöz, mert habár nagyon határozott erős íze van, de ez nem a klasszikus szarvasgomba íz. Megtévesztésig hasonlít a nálunk is megtalálható de alig használt késői szarvasgombához  (Tuber borchii), illata leginkább talán a mentára emlékeztet.