vasárnap, július 17, 2011
Vargányás diós tőtike mángold levélben
Tavaly nyáron Zemplénben (Óhután) tanultuk a receptet egy háziasszonytól. Azóta többször elkészítettük, vendéget is hívtunk rá, nem vallottunk vele szégyent. A gondot mindig a zöld köpeny beszerzése jelenti. Eredetileg szőlő levélbe kellene, de itt Budapesten nem jutunk hozzá zsenge szőlőlevélhez. Így már próbáltuk zsenge karalábé levélbe, de a mostani mángoldos változat jobbra sikerült.
Egyforma, üde mángold levelet (8 db.) vettem a Fény-utcai piacon őstermelő nénikétől. Lemostam, majd egy pillanatra sós-forró vízbe mártottam, hogy megpuhuljon, és hajtogatni lehessen. (Vigyázat a pillanat tényleg annyi legyen, különben tartását veszti a levél!)A vastag fő eret a levél közepéig kivágtam, majd a két levelet ellentétes oldalán, résmentesen egymáshoz illesztve egységes felületet kapva a levél készen állt a töltésre.
5-6 szem (20 dkg.) vargányát apóra vágtam, jó minőségű vajon zsírjára sütöttem, sóztam. Kb. 10 dkg. diót apróra vágtam vagy aprító géppel darabosra őröltem. (Szabadon választható a művelet.) Figyelve a pörkölésre megpörköltem, de nem égettem oda :-) A pörkölt diót ráöntöttem a gombára és összekevertem, majd a levelekbe töltöttem.
A köretet közben férjem-uram kitalálta és el is készítette, megmaradt 10 dkg-nyi. sült hús felhasználásával. . A krumplit héjában megfőzte, meghámozta, félbevágta , belsejét karalábévájóval óvatosan kiszedte. Maradék sült húst kis hagymán lepirította, szalonnával, fokhagymával fűszerezte. A krumpliból kivájt összetört „törmeléket” a hússal és 1 nyers tojással összekeverte és a kivájt krumpliba visszatöltötte, illetve a jól megpúpozta a felületet vele.
Reszelt sajtot, tejfellel, kis tejszínnel összekevert, és a kivajazott jénaiba tett töltelékekre ráöntötte. Sütőben addig sütötte, amíg a mártás rá nem pirult.
Velős csont helyett kucsmagomba :-)
Mondják az idei gomba tavaly nőtt ki. :-(
Derűre ború, és még sorolhatnánk a népi bölcsességeket, tény, hogy az idén a tavalyi gombából élünk.
A lengyel gombásztalálkozón (Szlovákiában) kellett megtudnunk, hogy kucsmagombához soha ne adjunk hagymát!!! Meg is fogadtuk. S ahogy ott tanultuk, ma a finom marhahús leves elé elkészítettük a maradék 5 szem ízletes kucsmagombánkat előételnek.
A gombát apró darabokra vágtuk, jó minőségű vajban pici sóval megsütöttük. A vajat bővebben mérjük a szokásosnál, mondhatnám a gomba tocsogjon a vajban. Közben kenyeret pirítottunk, majd a finom vajat rácsöpögtettük a kenyérre, ráhalmoztuk a pirított gombát és legalább olyan kulináris élményben volt részünk, mintha velővel ettük volna a pirítóst.
Laktató és nagyon finom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)