péntek, május 02, 2008

Japán szukijaki

Tengerszem12-vel és TTAMÁSsal elindultunk a Pilisbe, hátha hátha…:-))
Szűz terepet nem sikerült találni, de még a levágott tönköknek is örül ilyenkor az ember.
Na, majd jövőre, mi leszünk az elsők.
1 főzetre való kucsmagomba és májusi pereszke azért került a kosarunkba. Együtt még soha nem főztem meg őket, próbáltam keresni egy olyan receptet, amelyikben mindkét gombát egyszerre élvezhetném, sőt a régóta kipróbálásra váró pikáns szójaszószomat is felhasználhatnám. A japán szukijaki, már tréfán nevével is felhívta magára a figyelmemet, a Gombaételek c. könyv lapozgatásakor, és a kezdet, hogy kemény húsú gomba kell hozzá, (májusi pereszke!) már adta magát a továbbolvasására.
Hozzávalók: 20 dkg. kemény! (májusi pereszke, kucsmagomba!!) húsú gomba, 1 kis zellergumó, 2 zöldpaprika, egy kevés őrölt bors, só, 1 nagy fej vöröshagyma (1 csomó zöldhagyma vagy 1 szál póré helyettesítheti), 25 dkg. fiatal marha vagy sertés hús (nálam sertés lapocka), 1 csésze szójamártás, fél csésze fehérbor, egy kevés olaj (nálam Liscsimtől ajándékba kapott mangalica zsír!)


Felszeleteljük a gombát, (kucsmagombát méretétől függően hosszában több csíkra) a zellert és a zöldpaprikát 2 cm-es kockákra (én ezt is csíkba vágtam) vékony karikára a hagymát. A húst nagyon vékony csíkokra vágjuk!
Nagyobb, magas falú vasserpenyőt bőven beolajozunk, a húst sóval, borssal meghintve a közepére halmozzuk, köréje négy halomba tesszük a zöldséget. (A vasserpenyő helyett a Remoskámat használtam, a zöldségeket nem választottam szét, hanem összekeverve raktam köré). Ennyi alkotói szabadságot engedélyeztem magamnak:-))))
A szójamártást és a bort elkeverve ráöntjük a húsra, és fedő alatt lassú tűzön pároljuk.
A receptben megadott csésze nagysága nálam 0,5 dl-es volt, tehát másfél deci volt a szójaszósz, fehérbor az öntet összekeverve. Maradt így a végére szaft, amivel a közben megfőzött rizst megöntöztem, és a hússal együtt megpuhuló zöldségeket a rizs tetejére téve tálaltam.
Különleges, a gombák ízét ugyan felülíró, de állagát kihangsúlyozó ételt ajánlom kipróbálásra, mert nagyon finom.

3 megjegyzés:

nagypapi írta...

jól hangzik...
először 1964-ben a tokyoi olimpia kapcsán hallottam róla, dalba is foglalták, Toldy Mária követte el -- hogy kultúrálódjunk is :))

Mi az a Sukiyaki? Mondja meg ezt valaki,
Tudják a lányok, a gésák a teaházban:
Lótuszvirág, Rózsafaág
Mosollyal nyújtja néked át.

Mi az a Sukiyaki? Mondja meg ezt valaki,
Azt hinnéd új tánc, új ritmus, új bugivugi,
Csalóka szó, oly csábító,
Oly finom, oly ennivaló.

Ha Tókióban jársz, soha el ne mulaszd,
Hogyha jót kívánsz, nosza kóstold meg azt!

Ideje elmondani, miaz a Sukiyaki,
Japánul sült hús egy nyárson a Sukiyaki,
Csalogató, oly csábító,
Oly finom, oly ennivaló.

Jaj, mennyi yen, Ó, egy ilyen?
Én össz' yenem odaviszem!

lilapereszke írta...

:-)))Úrisssssssssten, Nagypapi, te még erre emlékszel?
Én egy magyarított sukiyakit készítettem, ahogy nézegetem a net-en található recepteket. Még az sem vígasztal, hogy a dal szövegírója azzal a nyárssal egy kicsit melléfogott.
Köszi a bejegyzést, tényleg kultúrálodtam :-))))

nagypapi írta...

Még a dallamára is emlékszem...:((
(a teljes szöveg persze a netről van, mert csak foszlányok maradtak meg bennem)