szombat, június 06, 2009

A zöldborsó dicsérete

Ha már rókagomba van a kezünk ügyében, egy részét mentsük meg a kapros rugutól, és társítsuk friss zöldborsóhoz. Valamiért ez a két termés nagyon passzol egymáshoz, nem csak komplementer színeik, de ízük miatt is. Kotorjunk elő keveset a bölcs beosztással félretett húsvéti sonkából is... Spárga akad még a piacon, használjuk is ki a lehetőséget, mielőtt a nagy meleg végleg eltünteti a kínálatból. Kiváló ragu szerkeszthető a felsoroltakból, szélesmetéltet pedig lehet kapni készen is, ha valaki nem akar bíbelődni a házi tésztakészítéssel. Jelzem, az otthon gyúrt tészta íze-állaga mindig jobb.

4 megjegyzés:

Zsuzsa írta...

Mindkét fogás remek! Éljen a nyár! (és legyen már a környéken is rókagomba :))

lilapereszke írta...

Jöttem egy kicsit vigasztalódni a közösgombára, és lám... Nincs párja a szabadföldi borsónak, rókagombának együtt! :-) A spárga már csak ráadás. A kapros rugu :-) biztos nagyon finom, azt most ne részletezzük, ám e zöldborsósba mintha tejszínt látnék! Vagy csak éhes szemem káprázik?

nagypapi írta...

Nem kápra, tejszín az! :)

Shroomer írta...

Jeszokéééé,

Beázott a Börzsöny, hamarosan terem az alapanyag :) Tényleg nagyon finom zöldborsóval, ugyanez leves formában is remek...