A fenyvesben megjelentek az őzlábak - időszerű elfogyasztani a tavalyi szárítmány végét.
Lássuk a leves részét! Egy nagy adag őzlábgomba szárítmány három órát ázik a vízben, majd úgy, ahogy van, fazekastul-vizestül felkerül a főzőlapra. Ízesítése: húsleves alaplé, fele-fele arányban.
Közben a fácán mellehúsa apróra kockázva már egy napja a pácban pihen, ideje tehát hagymát és fokhagymát szeletelni, némi olajon üvegerse pirítani, majd a vadhúst rátéve megpirítani.
Ezen a ponton a gombalevesből kézi mixer segítségével gombakérem leves válik - s jöhet bele a megpirított hús. Az egész további 20 percet fő fedő alatt. Ízesítés: kevés só, fehér bors - és részemről: morzsolt kakukkfű. Az utolsó fázisban jöhet a tejszín: egy keverés, egy rottyantás...
... és kész is a vadragu-őzlábgomba leves. A hús omlós, az őzláb leves markáns és ízletes!
*
Manapság már szinte minden termékhez jár valami "ajándék", valami bónusz - ezért ideírom, mi lett a friss őzlábgombák sorsa. Serpenyőben végezték!
Carluccio eljárása alapján: a felvert tojásba zöldfűszert (petrezselyem), sót, borsot és parmezánt is kevertem - ebben a bundában került rá a forró olajra.
Szívderítő látvány, amikor a serpenyőben nem fér el a nagy-nagy kalap!
6 megjegyzés:
Jézusom, vadragu és őzláb...
Hol ütötted el, és mennyi a kár?
Van Cascod? :))
A (konyhai) kár mértéke egyelőre nem jelntős :-)
Jól hangzik, és a bor hol maradt el?
Egy löttyintés száraz sherry a legvégén.
Hát igen, ez tényleg nagy hiányosság! :-)
Bor ügyben szóbeli feddés. :)
(száraz szamorodni is jó pótléknak)
Az őzláb nem lett nagyon plötty?
Nem, teljesen rendben volt. A parmezánnal lehet óvatosabban bánni.
Feddés jogos - önszorgalomból pótolom az elmulasztottatkat, duplán.
Megjegyzés küldése