Mit is főzzek töprengés alkalmával a csomagolt húsárúk között vettem észre a konyhakész felcsíkozott vese-velőt.
Ha már észrevettem, meg is vettem.
Ritkán kerül az asztalra nálunk, így belelapoztam az első kezembe kerülő szakácskönyvbe (155 régi étek), a fűszerezését átismételni.
A vesevelő gombával című receptnél pontot is tettem az olvasás végére :-) Isten látja lelkemet, kivételesen most nem akartam meggombásítani semmit, de hát lehet – e ellenállni egy jó gombás receptnek? Nem.
Az étel nagyjából úgy készült ahogy a recept írja, a vese és velő megtisztításával a konyhakész állapot miatt pillanatok alatt végeztem. (A velőről a hártyát lehúztam, a veséből a fehér faggyú részeket tökéletesen kimetszettem.)
Két marék szárított vargányát egy pohár vízbe beáztattam.
A vékonyra szeletelt vesét többször jól megmostam, majd sós vízben, kuktában, 15 percet főztem, leszűrtem. Az apróra vágott vöröshagymát (nem füstölt szalonna zsírján) libazsíron megfonnyasztottam, piros paprikával megszórtam, és hozzáöntöttem a pohár vargányát az áztató lével együtt. Megsóztam, meghintettem borssal, majoránnával és fedő alatt negyed órát pároltam, majd hozzáadtam a velőt, néhány perc párolás után a ragut bőven megszórtam petrezselyemmel.
Közben a héjában főtt forró krumplit meghámoztam, karikára vágtam, tányérra helyeztem, megsóztam, mellé tálaltam az elkészült ragut.
(A savanyúságot egy gránátalma gyöngyszemeivel helyettesítettük.)
A vargánya íze diszkréten beleolvadt a hagymás, pirospaprikás, majoránnás, velős ízek közé. A selymesen, puhán, nyelvünkre tekeredő kis gomba-szeletkék képezték a hidat, a velő krémes, a vese kicsit keményebb állaga között.
Ha már észrevettem, meg is vettem.
Ritkán kerül az asztalra nálunk, így belelapoztam az első kezembe kerülő szakácskönyvbe (155 régi étek), a fűszerezését átismételni.
A vesevelő gombával című receptnél pontot is tettem az olvasás végére :-) Isten látja lelkemet, kivételesen most nem akartam meggombásítani semmit, de hát lehet – e ellenállni egy jó gombás receptnek? Nem.
Az étel nagyjából úgy készült ahogy a recept írja, a vese és velő megtisztításával a konyhakész állapot miatt pillanatok alatt végeztem. (A velőről a hártyát lehúztam, a veséből a fehér faggyú részeket tökéletesen kimetszettem.)
Két marék szárított vargányát egy pohár vízbe beáztattam.
A vékonyra szeletelt vesét többször jól megmostam, majd sós vízben, kuktában, 15 percet főztem, leszűrtem. Az apróra vágott vöröshagymát (nem füstölt szalonna zsírján) libazsíron megfonnyasztottam, piros paprikával megszórtam, és hozzáöntöttem a pohár vargányát az áztató lével együtt. Megsóztam, meghintettem borssal, majoránnával és fedő alatt negyed órát pároltam, majd hozzáadtam a velőt, néhány perc párolás után a ragut bőven megszórtam petrezselyemmel.
Közben a héjában főtt forró krumplit meghámoztam, karikára vágtam, tányérra helyeztem, megsóztam, mellé tálaltam az elkészült ragut.
(A savanyúságot egy gránátalma gyöngyszemeivel helyettesítettük.)
A vargánya íze diszkréten beleolvadt a hagymás, pirospaprikás, majoránnás, velős ízek közé. A selymesen, puhán, nyelvünkre tekeredő kis gomba-szeletkék képezték a hidat, a velő krémes, a vese kicsit keményebb állaga között.
