Hússal töltött „céklatinóru”.

A gombázós topicon Zs.L. egy gombaformájú stoppolófához fűzött megjegyzésével juttatta eszembe az általam igencsak régen gyakorolt zokni- és harisnyastoppolás emlékét . Az országúti stoppolás is már csak emlék, bár a nyáron a Mátrában némán esdeklő arckifejezésemre még volt ember, aki megállt, megmentve egy esetleges erdőben alvós éjszakától.

Hát igen, ha most lehetne a kezemben egy jóképű vargánya, na jó, egy céklatinóru, bíz’ Isten ráhúznám egy lyukas zoknira :-) Cékla, cékla, tényleg töltött cékla! gombaformájúra töltve.

Darált hús, cékla, fűszerek, más nem is kell.

A tölthető nagyságú, közel egyforma céklát kuktában megfőztem. A főtt céklákat meghámoztam, az aljukat egyenesre vágjuk, karalábévájóval kivájtam a közepüket, sóval, őrölt köménymaggal óvatosan bedörzsöltem. A hagymát finomra vágva olajban megpirítottam. A darált marhahúst egy edényben összekevertem a hagymával, a zúzott fokhagymával, sóztam, borsoztam, apróra vagdalt petrezselyemmel, zellerzölddel és gombaporral fűszereztem, majd belekevertem egy tojást és összedolgoztam. A fűszeres hússal megtöltöttem a céklák belsejét úgy, hogy a tetején kis gömb maradjon, mert ez fogja a gomba kalapját szimbolizálni. A tönkje a cékla, kicsit vaskos, de a kicsire nem adunk… Kizsírozott tepsibe egymás mellé sorakoztatva a sütőben 30-40 perc alatt pirosra sütöttem.

Közben elkészítettem a dödöllét, körítésként ezzel tálaltam a sült, töltött cékla(tinóru)t.

A dödölle zalai nagyanyám módszerével készült: a sóban-vízben megfőtt, majd összetört krumplihoz lisztet kevertem, kevés főzés és kavarás után levettem a tűzről. Evőkanálnyi adagokat zsírós lábosba szaggattam és megpirítottam.

Egy kevés újhagymát karikára vágtam, kacsazsíron megfonnyasztottam, s ezzel kentem meg a dödöllét, hogy jobban csússzon.