.jpg)
Tricolor a konyhában :-) Miből tudunk piros-fehér zöldet varázsolni a március 15-i ünnepi asztalra. Ez a kérdés. Válasszatok! :-)
.jpg)
A fehérpecsenyét előző este bő ujjnyi vastag szeletekre szeltem, zsebet vágtam bele, amit szárított vargányával töltöttem meg. A húst a zsebben és kívülről is sóztam, borsoztam.
1 kg-nyi krumplit héjában megfőztem, kis forró tejjel és vajjal sűrű krumplipürét készítettem belőle. Amikor kihűlt három tojással jól összedolgoztam. Ezután három részre osztottam, majd mindegyik részt más színnel kikevertem.
Piros: 2 vastaghúsú pritamin paprikát vajon, kicsi sóval lesütöttem, pürésítettem.
Fehér: natúr színekben hagytam a krumplipürét, főtt karfiol és karalábé darabkákat kevertem hozzá.
Zöld: parajt kis vajon megpároltam, fokhagymával ízesítettem, átpasszíroztam.
Kizsírozott, lisztezett formába soronként leraktam. A sorok közé méretre vágott ostyalapot tettem elválasztásnak. (Nem kell megijedni, az ostyát később észre sem venni :-)
Sütőben vízgőzben megsütöttem. (Lehet mutatósabb lett volna, ha lisztezés helyett zsemlemorzsával kérget sütök rá. )
A hússzeleteket zsírban pirosra sütöttem, majd vörösborban puhára pároltam.
Az ünnepi alkalomra tartogatott még az őszön eltett rizike savanyát kibontottam, és minden ízt külön-külön ízlelgetve nagyokat sóhajtottam, hogy hejh be jó élete is van egy magyar nyugdíjasnak. :-)
.jpg)
A fehérpecsenyét előző este bő ujjnyi vastag szeletekre szeltem, zsebet vágtam bele, amit szárított vargányával töltöttem meg. A húst a zsebben és kívülről is sóztam, borsoztam.
1 kg-nyi krumplit héjában megfőztem, kis forró tejjel és vajjal sűrű krumplipürét készítettem belőle. Amikor kihűlt három tojással jól összedolgoztam. Ezután három részre osztottam, majd mindegyik részt más színnel kikevertem.
Piros: 2 vastaghúsú pritamin paprikát vajon, kicsi sóval lesütöttem, pürésítettem.
Fehér: natúr színekben hagytam a krumplipürét, főtt karfiol és karalábé darabkákat kevertem hozzá.
Zöld: parajt kis vajon megpároltam, fokhagymával ízesítettem, átpasszíroztam.
Kizsírozott, lisztezett formába soronként leraktam. A sorok közé méretre vágott ostyalapot tettem elválasztásnak. (Nem kell megijedni, az ostyát később észre sem venni :-)
Sütőben vízgőzben megsütöttem. (Lehet mutatósabb lett volna, ha lisztezés helyett zsemlemorzsával kérget sütök rá. )
A hússzeleteket zsírban pirosra sütöttem, majd vörösborban puhára pároltam.
Az ünnepi alkalomra tartogatott még az őszön eltett rizike savanyát kibontottam, és minden ízt külön-külön ízlelgetve nagyokat sóhajtottam, hogy hejh be jó élete is van egy magyar nyugdíjasnak. :-)
7 megjegyzés:
Hű, nagyon átgondolt koncepció! Külön tetszik, hogy a fehér részbe került még karfiol és karalábé is! A zsebes fehérpecsenyéről nem is beszélve.
Meg merem kockáztatni, hogy a rizike legjobb elkészítési módja a savanya.
Már nagyon várom a nyugdíjas kort, hogy ilyeneket ehessek...:))
He-he. Ezt jól kitaláltad.
Az utca embere is bírkózott a feladattal:
http://www.kulturpart.hu/mozgopart/9676/piros_feher_es_zold_etelek
Hát ez nagyon jó. Feledteti velem, hogy tegnap kóborlásaink során összesen két családszerű csoportot láttam, akik kokárdát viseltek.
Mellesleg minden nyugdíjasnak olyan az élete, amilyet csinál magának. A nemnyugdíjasnak is. Vagy majdnem.
Ha még tudnád Zsuzsa, hogy eredendően sárgarépa hasábok is kerültek volna a piros sávba. Azok a fránya előkészített répák nem kiabáltak volna, hogy ők is... nekem meg akkor jutottak eszembe, mikor már a fehéret kenegettem. :-))
A rizike megérdemel "rántott gombafejek" megjelenésben is egy kóstálást!! :-)
NP!
A fenti történet is a nyugdíjaskor - sose öregedj meg! :-)))
De jó ötlet! Külön öröm az optimista szemlélet.
maple
Megjegyzés küldése