Rókagombás gibanica

Az erdélyi gombásztáborból természetesen magunk szedett, s nem az út szélén vásárolt rókagombával tértünk haza.:-)

Kedvencünknél, a rókagombás zöldborsó levesnél nem állhattunk meg, hiszen időnk is van, (tart még a szabadság), gombánk is van és még kedvünk is van.

Nemhogy autentikus szerb gibanicát, semmilyent sem ettünk ez idáig! De egy olyan étel, melynek neve egy gombanévvel összecseng (galambica/gibanica) gombás variációért kiált! :-)

Legutóbbi szentendrei kirándulásunkon szerzett kiadványban (Vendéglátás anno… és most Fejezetek Szentendre bor- és ételkultúrájából) Szysssz talált rá a gibanica egy elkészítési módjára.

A hozzávalókat (50 dkg. juhtúró, 50 dkg. tejszínes krémsajt) hó végi pénztárcánkhoz igazítva módosítottuk :-)

15 dkg. brindzát, 25 dkg sovány tehén túrót, 2 tubus sajtkrémet 4 tojás sárgájával simára kevertünk. A kb. 30 dkg. megtisztított rókagombát vajon lepirítottuk, sóval fűszereztük, majd ledaráltuk, s a krémhez kevertük. A tojás fehérjét kis sóval kemény habbá felvertük. A 12 lapos réteslapból, kettőt az aljára, kettőt a tetejére hagyva gazdálkodtunk. A réteslapok mindkét oldalát olvasztott vajjal megkentük, s ahogy szokás nedves konyharuhán dolgozva formálhatóvá tettük. Egy magasabb falú tepsibe kiterített réteslapot megszórtuk a töltelékkel és a habbal, majd laza, gyűrött másfél lappal beborítottuk. Ezt a rétegezést még háromszor ismételtük, a tetejét 2 sima réteslappal zártuk.

10 percig előmelegített forró sütőben, majd 20 percig mérsékelt sütőben sütöttük.

(Készen vett, kézzel nyújtott 12 darabos réteslapból csak hetet használtunk el, de a töltelék arányait megduplázva nagyobb lakomához is elegendő mennyiséget lehet belőle készíteni.)

Tenyérnyi nagyságúra vágva szeleteltük és melegen tálaltuk.