Gombabefőtt
Gombászoknál el szokott jönni az az idő, mikor egy-egy sikeres gombaszedés után azzal szembesül, hogy most mit is csináljon ezzel a kosárnyi csemegével? Ha már elment értük az erdőbe, akkor nem volt szíve otthagyni, annyira csábítóan kínálgatták magukat, pedig tudja az ember a lelke mélyén, hogy ha hazaér velük, akkor a ’zasszony/’zember ( :) ) ki fog fakadni, valahogy így:
-Már megint minek hoztál ennyit? Nem akarok egész héten gombát enni! Nézd meg, a mélyhűtőbe sem fér már semmi a sok gombától, savanyából is elegem van, a szárítottat is csak kerülgethetem állandóan…
-Már megint minek hoztál ennyit? Nem akarok egész héten gombát enni! Nézd meg, a mélyhűtőbe sem fér már semmi a sok gombától, savanyából is elegem van, a szárítottat is csak kerülgethetem állandóan…
Ekkor kezdem el áldani Liscsim kollégát, ő volt ugyanis az ötletadója a következő eltevési módnak. Még Őriben a Netgombász Találkozón hangzott el, hogy ő hogyan sterilizálja a lekvárokat. A befőttes üvegeket kupakostól, kicsit még kilazítva rajtuk a fedőt, beteszi pár percre a mikróba. Majd, amint letelt az idő, rögtön rácsavarja azokat. És kész. Ennyit a dunsztról, tartósítókról.
Jött az ötlet, milyen lenne gombával?
Muszáj volt kipróbálnom, mert a Találkozóról is hazakerült egy kisebb adag mindenféle rókagomba. Fogtam őket, sós vízben megabáltam, majd leszűrve - a levet eltéve leves-alapnak – kicsit leöblítettem. Csak azért, hogy ne legyen zavaros a kész befőtt leve, tehát akit ez nem zavar, nem akarja ajándékozni, kirakni a polcra dísznek a felhasználásig, annak felesleges megtenni. Ez után beadagoltam őket az üvegekbe, majd felöntöttem forró sós vízzel, és még tettem bele üvegenként 1-2 evőkanál plusz sót. Gondoltam, a só is konzervál, ha az új módszer nem válik be. Különben is a terv az volt, hogy mivel alapvetően sóban eltett gomba a cél, majd levesbe, jó szószos ételekbe lesz felhasználva, ahol a főzés során ebből fog kioldódni az a mennyiség, amennyi az egész ételnek kell.
Majd a már említett módszer szerint a mikróba kerültek az üvegek, a forróvizes felöntésnek köszönhetően nem kellett sok ahhoz, hogy meginduljon a forrás az üvegekben, akkor azonnal le lett zárva, és le lett szorítva a fedő.
Az elején kicsit aggódtam, és féltettem azt a sok finom gombát, nehogy ki kelljen dobnom őket, de most már mondhatom, sikerül a kísérlet. Nem kell mindent a mélyhűtőbe pakolni, lehet megtölteni a kamrát is!
Aki akar, az legközelebbi szedéskor próbálkozhat, én megpróbálom kitapasztalni mi az a sómennyiség, amivel még működik. A következő fajokkal úgy néz ki bevált: sárga-, szagos-, fénylő-( ;) ) és tölcséres rókagombák, ízletes vargánya, lilatönkű pereszke.
3 megjegyzés:
Majdnem így meséltem a módszert. Annyiban más, hogy többször ráindítom a mikrót pár percre a lezárás előtt, meghogy az üveget-kupakot közvetlen a töltés előtt üresen is sterilezem egy újjnyi vízzel. Remélem így is jó lesz. A módszert azért érdemes finomítanod, mert a sok sóval a lekvároknál már nem operálhatsz. :)
sokkal egyszerűbb módszer, ha nekem szólsz, majd én eltüntetem a fölös gombákat! :)))
hehe...
chilii-chalaa néni :)
Megjegyzés küldése