csütörtök, július 17, 2008

Kowászos uborka



Még sohasem kowászoltam uborkát, de miután itt annyiféle szakvélemény elhangzott, hogy már csak az enyém hiányzik, kénytelen vagyok hozzászólni én is, a magam átlagosnál komolyabb módján.


Először is: kowászolás előtt ne főzzük meg az uborkát, csak az öngyújtónk szúrósra állított lángjával pörköljük le róla a nagyobb szőrszálakat, tüskéket, gubacsokat és bagolypilléket.

Másodszor: figyeljünk oda, hogy csapvíz helyett nehogy véletlenül szódavizet, esetleg salétromsavat vagy kátrányt öntsünk a kowászoló üstbe! A nitroglicerin se erre a célra a legalkalmasabb!

Harmadszor: az uborkát NE DARÁLJUK MEG!!!

Negyedszer: az is fontos, hogy uborkavásárláskor az eladó nehogy tévedésből spárgatököt adjon, vagy csöves qukoricát, esetleg jancsiszöget, mert annak egészen más lesz az íze!

Ötödször: ha kényesek vagyunk a szagokra is, nem csak az uborka állagára, akkor a kowászolóüveg sterilizálásához ne használjunk kenőszappant, molyirtót vagy csirkebelet!


Végül az utolsó tanács: a kellően megtöltött, lezárt és erjedésnek indult uborkásüveget ne használjuk falbontópörölynek, mert akkor a kowászolás sikere a fentiek betartása mellett sem garantált! Mindezt Dr., dR és DR. Galóczássy Lypóth gasztrointesztinológusnak, az MTA selyemzsinórral kitűntetett e-mailező tagjának a "Tökmaglequártól a hajdinapörköltig" című, nagysikerű szakácskönyve alapján írtam.


(A kép a konyhamester.hu-ról lett kikölcsönözve:-))