Természetesen az eldugott falvak konyháin lelhetők fel. Ha őszintén, barátsággal, érdeklődve közeledünk az itt lakók felé, habozás nélkül kinyílnak, és nagyon sokat tanulhatunk tőlük.
Közel egy hetes ottlétünk alatt a következő finomságokat ettük:
Hamis palócgulyás
ami attól hamis, hogy nem bárány, hanem szarvashús fő benne, továbbá kerül bele - igen helyesen - úrgomba is. (Ezen a vidéken a császárgalócát illetik ezzel e névvel)
Szarvaspörkölt vargányával
erről nincs sok mit mondani, a vidék vadban és gombában gazdag, szegény ember abból főz, amit talál...:)
Gombatepertő/töpörtyű/pörc (divatosan chips)na, ez érdekes: a vékonyra szelt vargányát sózzák, borsozzák, és nem túl forró zsírban (amiben előzőleg kevés vörös- és fokhagymát futtattak) kis adagokban színesedésig sütik. Egy perc alatt ropogós lesz, ha tovább sül, megkeseredik.
Melegen, tejszínes zöldborsópirével nagyon finom - ez már saját kísérlet.
3 megjegyzés:
De szeretnék szegény ember lenni,
Mit találok az erdőn abból főzni ... -))
"nagyon sokat tanulhatunk tőlük.."
No igen, még a püré népnyelvi változatát is :-)))
Ha a helyedben lettem volna, a vargánya töpörtyűre vagy pörcre is rájárt volna a szám :-))
Nagyon dizájnos a tálalás is.
Zempléni barátaim is így szeretik legjobban a vargányát. Igaz, különleges nevet nem adtak neki, csak úgy mondják, hogy "pirosra sütve". Jut eszembe, Pestről származtak oda.
Megjegyzés küldése