A szilvás-gombás történet folytatódik:-)
Az Őrségből 30 dekányi 5 féle, szagos-, tölcséres-, szürke-, fodros- és sárga rókagombával tértünk haza. Hoztunk volna szívesen egy kosárral is, de nem találtunk :-(
Panaszra azért semmi ok, mert egyszerre ennyi jófajta rókagombát találni nagy öröm volt.
Régóta kísérletezem a rókagombák gyümölcsös elkészítésével, s most a jól bevált őszibarack után kipróbáltam a szilvát, annál is inkább, mert a gombász találkozón a szilvával pikánssá tett étel ízei megnyerték tetszésemet.
E vékony húsú, de nagyon ízletes gomba különleges bánásmódot érdemel.
Néhány szelet, sovány, de zaftos húst borssal megszórtam, pár órára hűtőbe tettem. A megtisztított gombát vajon kevés sóval lepároltam. A húst megsóztam, majd serpenyőben, kevés forró olajon hirtelen átsütöttem mindkét oldalát. Hozzáöntöttem a gombát, fedő alatt a hús puhulásáig pároltam, majd zsírjára sütöttem.
Közben szilvamártást készítettem. ½ kg. kimagozott szilvát pici vízzel, kevés egész fahéjjal és szegfűborssal fűszerezve puhára főztem. A fűszereket kivéve összeturmixoltam, majd tejfeles habarással besűrítettem. Az ételt, a melegen tartott gombás hússal, a mártással és apró, frissen kifőtt krumpli gombóccal tálaltam.
5 megjegyzés:
Nyam-nyam! Isteninek tűnik!!! Én csak tejszínes szósszal készítettem az én rókám! Én is sajnálom, hogy nem találtam többet, mert nekünk is írtóra ízlett!!!!
Nagyon izgalmasan hangzik, ha egyes családi gombászok meglepnek egy kis rókagombával, mindenképpen kipróbálom.
Mikor ilyeneket olvasok, kisértésben vagyok, hogy a hétvégi temetőlátogatási procedúrákat kihagyjam. Csak nem tudom hogy a szeretteim megbocsájtanák-e. Mert hát ezt el lehet gomba nélkül is készíteni, de minek?
Csibész, Schteca és Márta néni!
A rókagombát nem lehet megunni :-)
Kedvenc gombám nekem is, ha kevés van belőle, csak akkor párosítom hússal, mert magában felér egy finom pipicombbal is :-)
ellenorizni kell:)
Megjegyzés küldése