szerda, január 28, 2009

Marha & Malacz No. 1.

Lezseren fogalmazva, bizony malacunk volt mindkét értelmében, mert Kalla társaságában – és persze főztjével – búcsúztattuk az óévet.
– Gyertek le (Sümegprágába) már kedden, kaptok egy könnyű vacsorát, szilveszter napján csak reggeli, de azzal kihúzzátok vacsoráig. Ha lesz hó, kimegyünk lovas szánnal Sarvalyra meglesni a vadakat. (Persze az ülés alatt jól betakargatva Böbe friss meleg pogácsája, meg jóféle pálinka).
Három másodpercnyi – kötelező - habozás után igent mondtunk, ám az időjárás közbeszólt, hó sehol, ugrott a vadles. Helyette a szeniorok a hévízi tóban, a fiatalabbak a kehidai élményfürdőben áztatták az évközi gombászatokban megfáradt tagjaikat.
No, de hagyjuk az intim részleteket, mert a könnyű vacsoráról akartam mesélni, az ugyanis marha volt. Csupa marha. A vacsora.
A fazékban két méretes farok (alias ököruszály), marhapofa, és fejenként egy fél velős csont főtt a megfelelő zöldségek és fűszerek társaságában, elképzelheted a végeredményt.

A levessel semmi mást nem kaptunk, mint egy kevés zöldséget és házi finommetéltet. Csak.
Utána forró pirítósokkal és frissen reszelt tormával, (ami résnyire nyitott sütőben kicsit szelídítve lett, mielőtt kevés zsírtalan húslevessel, csipet cukorral, és bölcsen mért ecettel tálkákba került) érkezett a tanári módon, csigolyaközben vágott farok és a velő, és ha ez után Kálmán leszedi az asztalt, senki sem reklamált volna, de nem.

Rántott marhapofa következett köményes pirított krumplival, rántott zellergerezddel és párolt sonkahagymával, mellé a kertből összekapkodott zöldfűszerekkel és kevés elvágott kaprival ízesített majonézzel.
Közönséges rántott hús – felelte Kálmán hamiskás mosollyal, amikor először itt megforduló társunk firtatta, mitől is ilyen omlós-szaftos-puha. (Amennyire tudom, séfünk a már forró levesben főzte a fiatal bikának ezt a kocsonyás remekét, így gyakorlatilag minden íze-szaftja benne maradt, a hirtelen sütés pedig már nem tudott ’maradandó károsodást’ okozni).

Ja igen, a borok: Jövet, komoly tanulmányokat folytattunk Szászi Endre szentgyörgyhegyi pincéjében, ennek eredményeként 2007-es Kéknyelűkkel, könnyű rozékkal és 2006-os hármasküvékkel felszerelkezve érkeztünk, nem beszélve az Oroszlános kút több kannányi vizéről, ami eddig mindig osztatlan sikert aratott. :))
Desszertünk klasszikus, könnyű flódni volt, amiből – megvallom őszintén – egy falatot sem tudtam már enni, de az édesszájúak is csak csipegették. Állítólag nagyon finom volt. Bosszúból Kálmán a reggelihez is feladta.


Már az írástól is jóllaktam, pedig ma vacsorára szarvas pörkölt készült dödöllével, Feiszt L'Incognitojával (2004) súlyosbítva, így aztán a szilveszterről majd később, addig is gondolatban ízlelgessétek a menüt.

(köszönet Zsuzsának a remek fotókért)

8 megjegyzés:

Hobbiszakács írta...

"Már az írástól is jóllaktam"...

Én meg olyan éhes lettem...

Skandináv gyomromnak egy hétre való csemege a menű. Minden egyes fogás külön szimfónia. Érzem a húsleves illatát, és a forró velő ízét...

Köszi a beszámolót!

Zsuzsa írta...

Most vagy lecserélted a múzsádat egy szőkére, vagy rájöttél, hogy a régi mégis működik. :))

Mintha nem is egy hónapja, hanem ezer éve lett volna, de jó, hogy leírtad, most nosztalgiázhatok.

Shroomer írta...

Hibáztaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaam :o)
Most bepótoltuk ugyan, de előtte nap elkapott a khalitzee, úgyhogy jól voltam pont aznap este :----------)

nagypapi írta...

Könnyíts a lelkeden Fiam, tudom, hogy lent voltatok...:))

szysssz írta...

Jó, hogy beírtad ezt a szép menűsort: nekem is volt már késztetésem hogy gomba nélküli étkekkel dicsekedjem itt a Közösgombán. Most, hogy precedenst teremtettél egy-egy jól sikerült ételt feltehetek (tünk). (ragaszkodva persze a "mindenható" gombákhoz) Várjuk a folytatást a szilveszteri izé lményeket.

nagypapi írta...

Hogy-hogy gombamentes?
A menűkártyán is szerepel, ahol lehetett, Kálmán használt szarvasgombát - hommage à Bagusz

lilapereszke írta...

NP!
Ne tessék már marháskodni vagy malaczkodni :-) Ebben a menüsorban tényleg nem volt gomba, de attól még nagyon finom lehetett, főleg guszta. Kíváncsian várom a gombás folytatást, amit a szilveszteri menüsor ígér.
Zsuzsa! Gyönyörűek az ételfotóid.

Névtelen írta...

miert ne:)