péntek, december 25, 2009

Karácsonyi lazac vargányával, rozmaringos krumplival (mákos guba torta melléklettel)


A karácsonyi halászlé mellé, ha már hal, legyen sovány, szóval vettünk egy kis darab lazacfilét.
Éppen csak annyit, hogy megkóstoljuk egy ebédre.

A halat felszeleteltük, megsóztuk, citromlével megcsepegtettük, állni hagytuk, míg a köret elkészült.

Köretnek a héjában főtt krumplit lereszeltük.

1 nagy doboz tejfölt 15 dkg reszelt sajttal, 2 ág apróra vágott rozmaring levéllel, pici sóval összekevertünk. Kivajazott jénai edénybe egy sor krumpli, tetejére a tejfölös mártás, krumpli, mártás, krumpli rétegezés után sütőbe tettük, a felső réteg pirulásáig sütöttük, kb. 1/2 órát.

Amikor a krumpli már majdnem megpirult, gyorsan a vasserpenyőben vajat melegítettünk, hirtelen átsütöttük a lazac szeleteket. A másik serpenyőbe, szintén vajon a mélyhűtőből kikapkodott vargánya kalapokat megsózva, pár fokhagymagerezd társaságában piros-barnára sütöttük.

Tálaláskor a krumpliból pogácsaszaggatóval kis körformákat kiszaggattunk, erre ültettük a megsült gombakalapokat, mellé a lazacszeleteket. Apróra vágott friss petrezselyemmel díszítettük.

A mákos guba torta a nyáron került reflektorfénybe. Az ország tortája versenyben, bár nem lett győztes, de budakeszi cukrász indult vele, így tehát nekünk „hazafias” kötelességünk volt budakesziként karácsonyra elkészíteni.

Mivel konkrét recept nem állt rendelkezésünkre, csak a riportot olvastuk, így saját ízlésünk szerint készítettük el a tortát. Szysssz borsodi szokás szerint szereti a mákos gubát, azaz nem kifli karikákkal, hanem a bejgli tésztából elcsent és a bejglivel együtt kisütött rudacskákkal. A rudakat, akár a kifli karikákat 2 cm-es darabokra szeleteltük. A tortaformát linzer tésztával kibéleltük és elősütöttük. (Liszt, vaj, tojás sárgája, pici só és cukor összegyúrva, kinyújtva). Erre tettük rá a tésztakarikákat, melyet meglocsoltunk vaníliás – mézes tejjel, csak annyira, hogy ne ázzon szét a tészta. Ezt követte a tortaformához igazodó további rétegekkel való kibélelés, locsolás, mákszórás, mézzel hintés, és máris mehetett a sütőbe. A bejgliből kimaradt 4 tojás fehérjét, cukorral felvertük, majd a sütőből kivettük a félkész tortát, s a habot rákentük. Visszatéve a sütőbe „szülői” felügyelet mellett megvártuk, míg a hab szép barna színt kap, s ekkor késznek nyilvánítottuk.

7 megjegyzés:

Judit írta...

Hát ez nagyon finom ünnepi ebéd volt, nagyon jó ötlet a mákosguba így, ezután így fogom készíteni!
További szép ünnepet!

Tendrei írta...

Képzeljétek, szerdán a rozmaring már a Nagycsarnokban is hiánycikk volt, még jó, hogy a szomszédunk csrépben nevelgeti...

lilapereszke írta...

Nálunk az erkélyen őshonos növény:-)

riffentyu írta...

Lazac + vargánya: de jól hangzik együtt! A rozmaringos krumplicska régi kedvencünk.:)

Névtelen írta...

A rozmaringom ugyan kipusztult, de éppen láttam valami cukrászműsorban, hogy hogy lángoltatják rá a tojáshabot a sütire. Ki fogom próbálni hűlégfúvóval a mákosgubát.

lilapereszke írta...

Bátor asszony vagy :-)
Én még egy zsebsárkányt (karamellizáló pisztolyt) sem mernék a kezembe venni, tuti leégetném a hajam :-)

Névtelen írta...

Nem, mégse jó ötlet a hőlégfúvó, (a foltvarrás néhány technikájához kell nekem) mert nem csak forró, de erősen fúj is, és a hab nincs odarögzítve, szétfújná az egész konyhában. Azt hiszem ilyen zsebsárkánnyal csinálták abban a műsorban.