Gombakockák mandulamártással

Nem éppen parasztgyomornak való :-)
Igazából nem mertem kiírni a TIT piknik ételismertető cédulájára, úrinő módjára csak annyit írtam, hogy különleges ízek kedvelőinek.
A sorban sűrűn egymás után következő gombászlakomák után kellett volna egy kis idő, hogy sikerüljön egy új ötlettel előrukkolni.

Már nem csak a gombakészlet, az ötlet is fogytán volt, amikor Peter Jordan Nagy gombakönyvéhez nyúltam. Receptből több is akadt, csak a hozzávalók hiányoztak itthonról.
Nem szokásom a szomszédba menni kölcsön mogyoróért, pláne ha van helyette itthon mandula :-)
A tisztesség úgy kívánja, hogy bevalljam már az elején, hogy az eredeti receptben szereplő ½ teáskanál zellersót és ¼ teáskanál cayenne borsot magyar konyhasóval és fehér borssal helyettesítettem.

A zöldséglevesben megfőzött gombakockákat felváltva (géva és vargányakockák) egy fogpiszkálóra felszúrtam. A mártást elkészítettem. Megpörköltem 15 dkg. mandulát, majd megdaráltam. Hozzáadtam ¼ fej vöröshagymát apróra vágva, 1 nagyobb szelet héj nélküli fehérkenyeret összetépkedve, 2 evőkanál olíva olajt, 3 dl. zöldséglevest, ¼ teáskanál fahéjat, fél narancs levét és reszelt héját, 1 teáskanál mézet írt a recept, de szándékosan kihagytam, majd mindezt robotgéppel pépes mártássá kevertem. A mártást rákanalaztam a fogpiszkálóra tűzött gombára, és egy éjszakára (recept szerint 40 percre) állni hagytam benne. Reggel a grillsütőbe raktam a nyársakat, 8 percig sütöttem, miközben egyszer megfordítottam, így a mártás szépen rásült a gombára, nem volt ragadós.
A rizst megfőztem, petrezselyemmel és fehér borssal fűszereztem, majd még melegen golyókat formáltam belőle. (A golyóforma nem bizonyult a legjobb ötletnek, apró ibrikben megformázott, majd kiöntött falatnyi stabilan álló rizskupac praktikusabb megoldást adott volna.)
Egy mélyebb tálat kibéleltem ropogós salátalevelekkel, ráfektetem a rizsgombócokat, melybe beleszúrtam a fogpiszkáló nyársakat, a maradék szobahőmérsékletű mártást külön csészében adtam mellé.
Többen megkérték a receptet, ebből gondolom, hogy nem lehetett azért annyira bizarr, hogy csak udvariasságból ették volna meg. :-)