3. A vegetárius róka.

Az Őrségben sok minden megtörténhet, még az is, hogy déli harangszókor vargányát talál az ember. Hála Schengennek, nyugodtan lehet parkolni a néptelen határátkelő oldalában. Vele szemben, a nem túl ígéretes, mohamentes bükkösben jön a meglepetés: bébi róka, és nagyobbacska ízletes vargányák. A reggeli rókázás melléktermékeként egy doboz áfonya már lapul a kosárban, de valami még hiányzik a jól megérdemelt "gombaszedő ebédjéhez".

Irány Magyarszombatfa, ott is Búzás Attila manufaktúrája. Messzeföldön híres, teljes joggal, ilyen kézműves kecskesajtokat ma alighanem csak ő készít ebben az országban, Kalla Kálmán is (van, aki e nevet nem ismeri?) sűrűn megfordul itt. Kiválasztunk a kevésbé érett típusból három gúlát, de Mária halkan, szinte szégyenkezve közli még, hogy akad egy darab diós tehénsajt is. Ismervén a sümegprágai Tehénlepény kvalitásait, haladéktalanul magunkhoz vesszük azt is, aztán irány haza.
Ebédre rostonsült vargánya áfonyás rókaraguval, ez utóbbit érdemes kicsit körüljárni.
2 dl száraz fehérbort 5 dkg vajjal felmelegítünk, hozzáadjuk a rókagombát, és nyílt tűzön felére beforraljuk a levet. Ez idő alatt a gomba "à point" megpuhul. Só, kevés fehérbors, friss kakukkfű, 1 dl tejszín, és egy marék kékáfonya a következő résztvevők, és ha a mártásunk már kellő sűrűségű, belemorzsolunk egy kevés diós, tizennyolc hónapig érlelt tehénsajtot, és még 2 percig tartjuk a tűzön, hogy a sajt felolvadjon.
Friss kakukkfűvel és olívával megszórt paradicsom gerezdekkel tálaljuk, kevés félretett áfonyával díszíthetjük. Ehhez szerintem csak kenyér való, meg persze egy pohár bor, lehetőleg az a fajta, amit a főzéshez használtunk.