hétfő, március 17, 2008

Sárgarépa krémleves szárnyas fache-sal töltött kucsmagombával, friss turbolyával

Egy békés vasárnap délelőtt semmire nem alkalmas jobban, mint hogy potage creme aux carotte-ot készítsünk. Különösen akkor, ha előtte nap szedtünk egy jó adag cseh kucsmagombát, ezzel őrületbe kergetve azokat, akik ennek még előtte vannak. Időzavarról szó sem lehet, rajtunk kívül mindenki más az avart túrja.
Először is főzzünk csirke alaplevet (fond de volaille), ehhez szerezzünk be farhátat, néhány lábat és szárnyát, továbbá egy darab zellert. Glutamát függők rakhatnak bele leveskockát is, ami ugyan teljesen mellékvágányra viszi az ízeket, de legalább az ő lelki békéjük megmarad.
Kevés olívaolajon, (vajon) puhítsunk kockázott sárgarépát, közben egy-egy kanálnyi levessel pótolva az elpárolgott nedvességet. A kényelmesebbek joggal kérdezhetik, miért nem lehet a répát egy menetben, a csirkével együtt megfőzni; csak. Először is, mert a karotin zsírban oldódó provitamin, levesünk ettől a plusz művelettől kap szebb színt, másodszor azért, mert itt is most nem faladatunk bizonyítani a kétütemű felsőbbrendűségét az Otto-motorral szemben. :)
A répát tehát zsírjára sütjük, stauboljuk, kicsit tovább szotírozzuk, adunk hozzá pár kanálnyi levest, és áttörjük. Felöntjük a kész mennyiséghez szükséges alaplével, ízesítjük kevés sóval, reszelt muscatdióval, kiforraljuk, legirozzuk.
Coeliakiában szenvedők liszt helyett sűríthetik a tejszínbe kevert, kevés vízben feloldott keményítővel, amit a legvégén adhatnak a leveshez. Laktóz-intolerancia ellen nincs ötletem.
Készítsük el a betétet:
A főtt csirkehús javát fejtsük le a csontokról, a maradék húst tömjük magunkba a bőrrel és a tüdővel egyetemben. Ezzel már ki is bírtuk ebédig. A művelet végén ne felejtsük el ujjainkat halk cuppogások közepette lenyalogatni!

A főtt húst és a zellert pürésítjük, fűszerezzük sóval, kevés őrölt fehérborssal, finomra vágott cibulettel, reszelt parmezánnal, majd dolgozzuk össze egy tojás fehérjével. Megtisztított, közepes nagyságú kucsmagombákba töltjük, a művelet macerás, de ne adjuk fel! Lebegjen előttünk, hogy rajtunk kívül a világban ma senki nem eszik ilyet. Sőt, holnap sem.
A kimaradó anyagból formázzunk csinos gombócokat, és a betöltött gombákkal együtt kevés vízzel higított alaplében főzzük ki, szűrjük le, és tartsuk melegen. Szervírozzuk fehér csészében, mert a pirosba hajló leves és a zöld turbolya együttes látványa tovább erősíti egészséges nacionalista érzületünket.
(Amennyiben erre a napra tavaszi nagytakarítást is ütemeztünk, úgy szeretteinknek célszerű inkább sajtos spagettival kedveskedni).

8 megjegyzés:

ttamas írta...

A "fache" mit akar jelenteni? Ha francia, akkor egyszerűen csak "mérges". Vagy Bezu Fache (Dan Brown)?

nagypapi írta...

Hiba kiszúrása ügyében tudtam, hogy számíthatok rád..:)
valóban, helyénvalóbb a farce, de Dobos C. Franczia könyvében van valami fache is, nincs nálad kéznél?

hypogea írta...

úú de jól felpörgött a blog :)

üdv az "új" tagoknak és köszi mindenkinek a jó ötleteket a kucsmagombához

ttamas írta...

Nincs. A szó ismeretlen volt, rákerestem a neten. Mérsékelt sikerrel. :))
A farce magyarul pép.

lilapereszke írta...

Nem találom a pozitív jelzőimet, kifogytak a készletből mostanában sokat használtam a közös gombán :-)
Na, találtam mégis: Megérte a sok pepecselést, szép alkotás és biztos nagyon finom is.

Shroomer írta...

Mindenki szárnyakat kapott az első idei szüret után... :o) Naggyon jóóó.

riffentyu írta...

Finom lehet! Hiányérzetem van. Semmi kilovagolás, cselédpofozás... :)))

nagypapi írta...

Amaz irodalmi alkotás, ezt meg csak én firkáltam, még ha a humor hasonlít is Bacheréhoz...:)