Édes az Élet Keserűgombával :-)))

Sok-sok éve kedvencem az igazi, faparázson sütött keserűgomba. Erdei körülmények között drótra fűzve lehet sütni izzó parázs felett, szalonna zsírjával csöpögtetve.

Régóta gondolkodom azon, hogy vendégváró asztalon is helye lehessen ennek a gyönyörű ételnek. Elkezdődvén a keserűgomba szezon, fiatal, aláhajló kalapszélű, hófehér gombák kerültek a kosaramba.
Elkészítésére két erdélyi(es) étel jutott eszembe:
A gombakalapokat kiolvasztott szalonnazsírban tepsiben a lemezekkel felfelé sorba rakva, arany-sárgás-barnára sütöttem. Így veszti el a gomba az amúgy nyersen nagyon csípős, keserű ízét, és különleges, halványan kesernyés, sajátos íz világ lép helyébe.
Közben puliszkát készítettem a szokásos módon. (Egyharmad kukoricadara, kétharmad víz vagy tej, só, pici bors).
A puliszkát kivajazott tűzállótálba rakva elsimítottam. A sült gombát apró szeletekre vágva, hozzákevertem a tejföllel lazított juhtúróhoz, majd egyenletesen rákentem a puliszkára.
Sütőben a juhtúró megolvadásáig sütöttem.
A felvágott szeleteket salátalevélen tálalt kovászos uborkaszeletekkel kínáltam, amit kapros dresszinggel öntöttem nyakon. (A mártás fele kefir, fele tejfel, apróra vágott kaporból készült.)

A puliszkából félretettem néhány gombóc elkészítéséhez szükséges adagot.
Ebbe a fent leírt juhtúrós, keserűgombás, kapros tölteléket tettem. A gombócokat rácsra téve a sütőben aranysárgára sütöttem, ropogós kérge lett az étel specialitása. Faparázs felett sütve lett volna az igazi, de a galambdúc konyhájának közepe erre nem volt alkalmas :-)
A gombócra tálaláskor szalonna kakastaréj került, kevés kapormártás öntettel.

Söriszzák, kapaszkodjatok meg! :-) Száraz fehérbor jobb ellensúlya a kellemesen kesernyés gomba íznek.