szerda, június 04, 2008

Vargányalánkságok

Megfázásból eredő, soron kívüli gombászat eredményeként újból megemelkedett a lakásban az egy négyzetméterre jutó vargányák száma, ez azonnali tékozló főzésekhez vezetett.

Elsőre vargánya és királytinóru készült őszibarackkal Kalla Kálmán módján;
másodiknak Gödöllői töltött (vargánya, zöldborsó, szárnyasmáj) csirkecomb - hommage á liscsim;
harmadjára üsmét vargánya, vajon friss paradicsommal összepirítva, szélesmetéltre halmozva és bőven parmezánnal megszórva.


18 megjegyzés:

lilapereszke írta...

NP! A vargányák számának növekedésével a soraid száma csökkenő tendenciát mutat. Szörnyű helyzetedet olvasván (betegen is vargánya hegyekkel birkózni)a szívem majd meghasadt.
Vígaszt, már csak a lakomáid elfogyasztásának körülményeiről írt hosszabb tudosítás tudott volna nyújtani. Hiányolom :-)))
Az étkek gyönyörűek. Liscsim mester szobra lassan felépül :-))

nagypapi írta...

Köszönöm, de a beteg nem én voltam. :))
Mit írhatnék? Konyhaasztalnál ettük, volt szalvéta is, kint jó meleg, bent meg hűvös Pinot blanc. Sajna még csak ilyen km. őszibarack van, de a három íz (vaj-gomba-gyümölcs)nagyon passzol.
Az idol addig áll, amíg táplálják azok lelkesedését, akik hátulról támasztják...:)) Már csak ilyen gyarlók vagyunk.

Birsinator írta...

Régen el nem tudtam volna képzelni a gyümölcsös ízeket nem deszert jellegű fogásokban, manapság egyre inkább barátkozom vele, és ez a recept (ezek a receptek) elkészítésért kiált(anak), csak a hétvégén sikerüljön vargányát kerítenem :)
Sajnálom, hogy ifjú koromból (28-at töltöttem májusban), és pesti lakásgyerek múltamból fakadóan, még csak mostanság tudom felfedezni ezeket a csodákat, mint gombázás, és erdei gombás étkek elkészítése.

nagypapi írta...

A jót soha nem késő megtanulni/megszeretni.
Anyám már 50 éve gyümölcskompótokat adott a sült/rántott húsok mellé, állítólag sváb szokás, szóval a svábok okos emberek...:))

Birsinator írta...

Ez tiszta, nem is a létjogosultságát kérdőjeleztem meg a gyümölcsös ételeknek, csak sokáig szokásaim rabja voltam. (bár az elsőre furcsa ízkombinációk nem állnak távol tőlem, némi fagylaltal való csábítás hatására általános iskolai ofőm pártját fogva megkóstoltam a túrós csuszát pörccel és cukorral, és azóta is úgy eszem :P)

nagypapi írta...

Semmi kivetnivalót nem látok a csuszaevési "ízlésficamodban", én a káposztáscvekedlivel vagyok így, bors+porcukor :))

Unknown írta...

Ez utóbbi két összeállítás azért már kissé perverz. :)

nagypapi írta...

Hajaj...
A többiről még nem is tudsz! :)
A szemesbabfőzeléket pl. ecettel-cukorral szeretem. És sok-sok rostélyoshagymával!

Szilvásy Dénes írta...

A gyümölcsszószok főtt húsok mellé, a kompótok, befőttek sültekkel teljesen természetes volt (és van) Az atyám emlegette a lekváros csirkét, mint elrettentő ételt. (igaz,a "szárnyasvadakat" sem kedvelte).
A képek láttán aggódom: ebben a varágánya bőségben (nálad) mi lesz,ha eccercsak rá se bírsz majd nézni az ilyen kajákra. Akkor jönnek a zöldfőzelékek, meg a mákostészta? :-)))

Birsinator írta...

Nagypapi:
Lehet hogy mi rokonok vagyunk???
Én azt szeretem, ha kissé csípős a borstól (sokan már rá se mernek nézni annyira megborsozom) és közben selymesen édes a cukortól (bár én a kristálycukrot preferálom, úgy is megolvad, de a procukorral nem vagyok kibékülve)
A babfőzi is savanykásan édeskésen is kitűnő egészen más mint a "hagyományos", bár lyoni hagymával még nem próbáltam. Ajánlhatom mindenki figyelmébe a nem annyira kificamodott ízű, de kissé fura látványú csavart: Végy bármiféle eléggé forró levest (legyen akár tárkonyos ragu, vagy egy sima húsleves gazdagon, avagy zöldéglé)és hitsd meg egy jó maréknyi reszeltsajttal. Ha elég forró a leves, akkor el tudod keverni. A végeredmény egy furcsa állagú, ámde annál finomabb, teljesen eltrő ízű leves lesz, nyúlós sajt-massza darabokkal. Feledhetetlen. Ez a módszer akkoriban kísérleteződött ki, mikor hirtelen levesvágyból adódóan zacskóslevesből próbáltunk valami tuningolt fogyasztható dolgot összehozni. (egyéb kísérleteket nem közlök a köznyugalom megóvása végett :P)

Unknown írta...

A tuningos zacskós levessel elérkeztünk a csúcsra! Nem szégyen, mindőnkkel megesett már. Kivéve LP-t.

nagypapi írta...

Állítólag Maggi gomba-krémleves porból kiváló gombamártást lehet készíteni...:))

Unknown írta...

Kiválót biztosan nem, legfeljebb fogyaszthatót. Nekem nem voltak túlzott előítéleteim az ilyen holmikkal szemben, de egyszer csak hirtelen megutáltam. Pontosan emlékszem az esetre. Agyon vegetázott szegfűgomba paprikást kaptam viszonzásul a gomba szállítmányért.
Éhes voltam ,megettem. Azóta leszámoltam ezekkel a "cuccokkal".

Névtelen írta...

jujjj.

lilapereszke írta...

Liscsim! Tartozom egy vallomással.
Már megkóstoltam a zacskós port, de csak a kényszer vitt rá. 3 napos gombászkirándulás, eső, hideg, átázott ruhák, mindegy, hogy mi, csak meleg legyen.:-)))

nagypapi írta...

Léteznek más kompromisszumos megoldások is...:)

Szilvásy Dénes írta...

A krémleves porok jótékony hatásáról olvastam régebben. Mostanában dobtam ki 2 ilyen stanyeclit. Vannak jobb megoldások? Pl: bóti csiperke :))
Persze te ezt nem értheted, mert mostanában "valami" semmiízű vargányákat gyüjtögetsz - már-már megszállottan. :-)))))

nagypapi írta...

Na, a legjobb instant gombamártás a mindig kéznél lévő ilyen-olyan gombapor, burgonyakeményítő, és csont/húsleves összeszerkesztéséből pillanatok alatt megvan.