Trombitás túrós puliszka

„Száraz időben gombászni nem járnak” (Buda Ferenc összegyűjtött török szólások, közmondások).
Tekintettel a szárazságra, ma csak a spájzajtóig kirándultam, megnézi, maradt-e még szárított trombitagomba tavalyról. Maradt. Valószínű engem is megbolondított Liscsim túrós csuszás trombitája. Egy bolond százat csinál :-)))

A trombitagombát többször, váltott vízben megmostam, kis időre beáztattam.
Fele vaj olajon, hagymát, 3 gerezd fokhagymával megpároltam, majd rádobtam az áztatott trombitagombát, megsóztam, fedő alatt addig főztem, míg állaga, akár a friss gombáé, kellemesen rugalmas lett, végén vágott petrezselyemmel jól megszórtam.
Sós vízben a kukoricalisztet megfőztem. A puliszkafőzést szaunázás helyett is ajánlom, 30 fok nyári melegben, forró vízben, iszonyú gyorsan keverni a kukoricalisztet (én spirálos habverővel szoktam) hogy ne csomósodjon össze, garantált izzadást hoz.
Amikor a puliszka megfőtt, egy kacsazsírral kikent alufóliára öntöttem, zsíros műanyag lapáttal szépen vékonyra ellapogattam.

Közben ¼ kg tehéntúrót, 2 kanál tejfelt, sóval, fehér borssal jól kikevertem.
A puliszkát a kacsazsírral kikent tepsi méretéhez igazítva felvágtam, és puliszka, túró, gomba, stb. a rétegezést addig folytattam, amíg az alapanyag tartott. Legvégén az utolsó puliszka rétegre a tejfel másik felét rákentem, és kis húsos, előtte kipirított szalonnadarabokkal meghintettem.

Sütőbe tettem ¼ órára, hogy az ízek összeszokjanak.
Kockára vágva kapormártással tálaltam.
Könnyű étel. Én még puliszkából annyit soha nem tudtam enni, hogy elrontsam vele a gyomromat. Imádom a puliszkát, jellegtelen íze mellett minden étel íze hangsúlyosabb.