péntek, március 07, 2008

Tirmánia leves

Na mi a csuda. Teszik fel gondolom sokan a kérdést, hiszen nem hallottak még ilyen levesről. Lehet eddig nem is volt ilyen magyar kifejezés, én találtam ki. Hívhatnánk még sivatagi szarvasgomba krémlevesnek. (Tényleg, hogyan kell ezt helyesen írni, ha azt akarom kifejezni vele, hogy a szarvasgomba fajtája sivatagi, nem a leves ??)


A tirmánia nivea egy sivatagi földalatti gomba (vagy sivatagi föld alatti gomba ???), amely Észak-Afrikában valamint a közel-keleten átalánosan elterjedt. Az arab és környező kultúrákban mindehol fogyasztják és ellentétben a mi szarvasgombáinkkal elég olcsó, zöldséges jellege miatt, nem fűszergombaként fogyasztják (mint a legtöbb szarvasgombát), hanem inkább alapanyagként. Az ára néhány dollár/kg. Tavasszal terem és jó években (ha a téli csapadék jókor és "sokat" esett) tömegesen gyűjtik. Ilyenkor Európába is elkerül, hiszen sokan gondolják, hogy majd itt jó áron el lehet adni ezt a "szarvasgombát".
Így került hozzám is egy kisebb mennyiség. Sajnos általában éretlenül szedik ki, nem is láttam még igazán érett példányokat :(
A gombáknak dobozba zárva volt egy kis szarvasgombás illatuk, lehet hogy az érettek egész jó illatúak?
Ezúttal gondoltam kipróbálok valami receptet, amit természetesen az Internetről néztem ki:


1) Áztassuk be a szarvasgombákat (8-10 közepes darabot) hideg vízbe 10 percre. Öntsük le a vizet meg a homokot és ismételjük meg a műveletet. Folyó víz alatt minden egyes szarvasgombát gyengéden keféljünk le puha kefével, majd öblítsük le. Keféljük és öblítsük le ismét. Na mármost, egyesek azt mondhatják, hogy sose hámozd meg a szarvasgombát. Ebben az esetben ez hülyeség! Az igen finom szemű sivatagi homok nagy része láthatatlan, tehát csak egy módja van az eltávolításának. Hámozzuk meg a szarvasgombát nagyon óvatosan - de ne dobjuk el a héját: ízben gazdag, és szép világosbarna színezetet ad a levesnek. Öntsünk annyi tejet a héjra, amennyi éppencsakhogy ellepi (ezt a mennyiséget nem írtam fentebb), és kis lángon főzzük 10 percig. Hagyjuk állni, és így a megmaradt homok egy része, vagy mind, lesüllyed az aljára. Hagyjuk kihűlni. A homokot hátrahagyva óvatosan öntsük le a tejet. Most már kidobhatjuk a héjat, és tegyük félre a tejet, amiben főtt.

2) Vágjuk durvára a meghámozott szarvasgombákat kettő kivételével. Egy kis fej felaprított hagymát és 2 gerezd felaprított fokhagymát négy csészényi tejbe rakjuk és felforraljuk. Öt percig főzzük, és aztán adjuk hozzá a feldarabolt szarvasgombát. Óvatosan forraljuk még 3 percig, és ne tovább. Turmixoljuk simára és tegyük félre.

3) Készítsünk fehér rántást. Forrósítsunk meg másik négy csésze tejet (de ne forrjon) és tartsuk forrón. Olvasszunk meg egy evőkanál vajat; amikor gyöngyözni kezd, vegyük lejjebb a lángot, keverjük bele egy evőkanál lisztet és keverjük, amíg a vaj felveszi az összes lisztet és sűrű masszát kapunk. Késedelem nélkül öntsük hozzá a forró tejet fél csészénként. Folyamatosan keverjük, amíg lágy, krémes, sűrű mártást kapunk. Ha csomós lenne, kevergessük addig, míg sima lesz. Nagyon óvatosan hagyjuk forrni újabb 10 percig.

4) Lassan keverjük a mártáshoz a szarvasgombás pürét. Adjuk hozzá a húsleveskockát és kevés cukrot, a sót, a fehér- és cayenne borsot. Óvatosan - a homok kihagyásával - öntsük hozzá a tejet, amiben a héj főtt. Végül háromnegyed pohár tejszínt és negyed evőkanál vajat keverjünk bele. Ha túl sűrű lenne a leves, még egy kevés tejjel hígítsuk.

5) A tálalás előtti legutolsó pillanatban, hogy megőrizzük a lehető legtöbb szarvasgomba ízt, a két meghámozott szarvasgombát egyenesen a levesbe reszeljük egy konyhai reszelő legfinomabb részével. Tartsuk forrón a levest, fedő alatt, de ne engedjük újraforrni.

6) Ha a szarvasgombák frissek voltak, a levesnek pompás szarvasgombaillattal kell rendelkeznie és legpazarabb állaga kell legyen. Ha olyan szerencsés voltál, hogy egy-két rózsaszín belsejű szarvasgombát is találtál, akkor elragadó rózsaszínes árnyalatú lesz. Hát nekem nem.

7) Lezárt üvegben tartva a kész leves néhány napig megőrzi szarvasgombaízét. De ezt nem próbáltam ki :)



Nekem mégis kicsit homokos lett a levesem, és finom volt ugyan, de nem nagyon éreztem a speciális sivatagi szarvasgomba ízt. MOndjuk a gombáim mindenek voltak csak nem nagyon frissek. Egy jó gombakrémlevesnek viszont teljesen elment.

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ha külön írod mind a hármat, nem tévedsz nagyot. Többek között a rumos meggybefőttnél nekem is meggyűlt a bajom a hejesírással. A mozgószabály(ok) alkalmazásában talán ez segít: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=68173029&t=9031942
Bár az anyagnevekre megint más vonatkozik:
http://forum.index.hu/Article/jumpTree?a=56414864&t=9031942

Nem lehetne inkább homokos szarvasgombaleves? :)

A másikra viszont tudom a választ: földalatti a metró vagy egy mozgalom, föld alatti, ami a talajban van. Sivatagi vessző föld alatti, mert két egyenrangú mondatrész. Esetleg sivatagban élő, föld alatt élő :)

Most, hogy láttam a videót is, meg kóstoltam Zsuzsa szarvasgombás vaját, kezdek irigykedni a szarvasgomba-fogyasztókra.

nagypapi írta...

Ez a leves olyasmi lehet, mint a suffolki sajt, az ember az éhenhalás köszöbén magába erölteti.
Mindenképpen kuriózum.
tv3: he már hejesírunk, a meg+kóstoltam egy szó...:)

Zsuzsa írta...

NP, hadd kotyogjak bele, mégis csak az én szg-s vajamról van szó, de a 'meg' itt nem igekötőként, hanem kötőszóként szerepel. Egy tányér kucsmagombába fogadok. ;)

Unknown írta...

Én is így értettem, ahogy Zsuzsa. Nekem a hely(j)es írás szó tűnik fel... Vagy az direkt van? Most ébredtem... :)

Névtelen írta...

Zsuzsa, tiéd a tál gomba :) a "meg" = "és", persze lehetett volna "meg megkóstoltam" is :)

Shroomer írta...

Én sosem tuttam hejesen írni, ezért nem is jutok el arabusországbasi vatagi szarvasgombalevesnek valóér ;)
A piacon meg nem merek venni, mert még átvernek és rámsóznak valami nagy darab magnatumot.